A feszültség és az áram olyan, mint a bezáró testvérek. Az áram a helyről áramlik, nagyobb feszültséggel a helyre, alacsonyabb feszültséggel. Az áram generálásának a feszültség létezésének kell lennie. A feszültség létezése azonban nem feltétlenül jelenti azt, hogy az áram generálódik. Ha csak feszültség van, de nincs áram, akkor bizonyítani tudja, hogy az áramkörben van egy nyitott áramkör.
A feszültség valójában a potenciális különbség, azaz a különböző elektromos potenciálok közötti energiakülönbség. Az "U" szimbólum jelöli, és az egység V (volt).
Általában a voltmérő párhuzamosan csatlakoztatjuk az eszköz feszültségének mérése érdekében a mérőberendezés két végét. Amint az ábrán látható, az A és B pontok közötti feszültség mérésekor ez valójában az L1 lámpa fölött alkalmazott feszültség.
Az áram akkor alakul ki, mert a feszültség meghajtja az elektromos töltések mozgását. A karmester ingyenes töltései rendszeresen irányított mozgást hajtanak végre az elektromos mező erő hatására, és így áramot generálnak.
Egy vezetőben az áram iránya mindig az elektromos mező irányát követi, a nagyobb elektromos potenciállal rendelkező helyről mutatva az alacsonyabb elektromos potenciállal rendelkező helyre.
Az áram szimbóluma I, és az egységei (amper) vagy MA (milliamper).
A feszültség és az áramértékek összehasonlítása: Egy áramkörben a feszültség közvetlenül arányos az árammal. A képlet I=u\/z, ahol a képletben a z az áramkör terhelési impedanciájának értékét képviseli.
Az elektromos áram képződése
Ha a víznyomás nagyon magas, akkor elég nagy vízáramot generálhat. Minél kisebb a víznyomás, annál kisebb lesz a vízáram.
A végén:
Ha van áramforrás, de nincsenek eszközök és áramkörök, akkor nem jön létre elektromos áram. Ha azonban van egy elektromos áram, amely áthalad az áramkörökön és eszközökön, akkor azt jelzi, hogy az eszközök és áramkörök két végén feszültséget kell alkalmazni.
